Mire vágysz? Mire van szükséged? Legtöbbször át sem gondoljuk azt, hogy a vágy és a szükséglet nem ugyanazt jelenti. Gyakran összekeverjük őket, pedig sokkal tágabb rálátást alakíthatunk ki, ha ezt a két dolgot külön választjuk egymástól és megengedjük, hogy elhelyezzük őket az időben.
Terápiás gyakorlatban sokszor találkozhatunk azzal, hogy összezavarodott, kétségbeesett emberek azzal keresnek fel, hogy azért betegedtek meg, vagy kerültek rossz élethelyzetbe, mert nem kaphatják meg azt, amire vágynak. Úgy élik ezen vágyaik beteljesületlenségét, mintha alapvető szükségletüktől fosztotta volna meg őket a sors, ami igazságtalan és kegyetlen, ezért nem tudják feldolgozni. Azért jönnek, mert olyan módszerhez akarnak jutni, ami gyorsan segít nekik a vágyaik kielégítésében. Valójában ez csak egy olyan alapproblémájuk következménye, aminek gyökerét nem ismerik, így a megoldási lehetőségeit sem.
Olyannal is találkozhatunk, amikor a szükségről hiszi azt valaki, hogy az bizony vágy, és úgy is kezeli.
Amikor azonban a szükség vággyá válik, az a legsúlyosabb helyzetekhez és állapotokhoz vezethet. Akár élet-halál kérdése is lehet a probléma, de mivel vágyként kezelik, sokszor ezt észre sem veszik.
Mi a különbség?
Szükség valójában az, amire az élethez van szükségünk. Tévhit, hogy ez csupán a mindennapi betevőnk és a fedél a fejünk felett. Ezek is ide tartoznak, ám ide tartozik még a levegő, és az érintés is. Az ember alapvető szükségletei újszülött korától jelen vannak.
A csecsemő- és kisgyermekkorban sérült szükségletkielégítés meghatározó nyomot hagy az ember egész életén át.
A levegő amit beszívunk, közvetíti számunkra a pránát, ez az a szükséglet ami nélkül a legrövidebb ideig bírjuk ki. A levegő teljes hiánya miatt perceken belül meghalhatunk.
A táplálkozás szükséglete csecsemőkorban természetes körülmények között az anyatej. Csecsemők tömegeinek sérült ennek az alapvető szükségletének a kielégítése, noha a tápszerektől és az állati tejektől sem haltak éhen, igen hiányos alapokkal vágtak neki a fejlődésnek, jelentős hátránnyal azokhoz képest, akiknek részük lehetett abban, hogy maradéktalanul kielégítették a természetes szükségleteiket.
A csecsemőkori táplálkozással szimbiotikusan összefonódó szükséglet az érintés szükséglete. Ebből alakul ki később a biztonság, amikor már nem az anya testterében élünk, hanem saját életterünk, házunk van. Amikor az anya szoptat, kisbabáját magához öleli, a szoptatás évei alatt ez naponta akár több órán át tarthat. Ez a biztonság szükségletének természetes lealapozása. Jelenkori társadalmi normáink nem kedveznek ennek, szerencsére lassan kisebb csoportok újra felfedezik, alkalmazzák és népszerűsítik.
Most, hogy tisztázódott a szükséglet fogalma, könnyebben tudunk rálátni arra, hogy mi a vágy, és mi az amire valójában szükségünk van.
Amire nincs szükségünk, az nem kell az életben maradásunkhoz. Amire vágyunk, az azokat az igényeinket fejezi ki, amit elménk fejleszt ki, az alapján, ami a csittánkban (tudatalatti) van.
Az idő előrehaladtával ide kerülnek a csecsemőkori emlékeink is, hozzáadódnak és együtt tárolódnak azzal a rengeteg más dologgal amit előző életeinkből hoztunk magunkkal és meghatározzák a jelen életünket. Ami a csittában van, az kétmilliószor erősebb a tudatos tudatunknál, valójában ez az, ami irányít minket. Tehát ahogyan felejtjük el az emlékeinket, azok az idő múlásával veszik át az irányítást az életünk felett.
Ezek nagymértékben hozzájárulnak viselkedésmintáink és komfortzónáink, betegségeink kialakulásában.
Ha a szükségleteink természetes úton vannak kielégítve kisgyermekkorban, sokkal nagyobb az esélyünk a harmonikus, sikeres élethez, ha az újszülött- és gyermekkori szükségletsérülések nem rakódnak a tudatalattinkba az előző életes csomagjaink mellé.
Sérült szükségletkielégítésről akkor beszélünk, amikor nem a természettel összhangban kaptuk meg azt, amire szükségünk volt, hanem valami pótlékot kaptunk helyette. Élelmezés esetében ahogy fentebb említettem, ez anyatej helyett a más élelmiszer, levegő esetében a szennyezett levegő, biztonság esetében a szülőktől való elszakadás, vagy az érintés hiánya.
Későbbi vágyakkal kapcsolatos nehézségeink nagy részét vissza lehet vezetni a csecsemőkori szükségleteink sérült kielégítésére.
A szükségleteiben csecsemő korában sérült ember, későbbi élete folyamán, ebből a sérült tudatalattiból irányítva törekszik kompenzációra, ami érintés esetében lehet például a negatív érintés, ami akár olyan szituációkban is megjelenhet végletesen, ami erőszakos érintések megjelenését generálja, például verekedés, vagy a szoptatás hiánya a felnőttkori túlevésben, de sok más területen is megtalálhatóak életünkben ezek a kompenzációk.
Megoldást valójában az jelenthet, ha olyan módszereket alkalmazunk, amik a csittából kioldják az ott lévő tartalmakat. Ilyenek a légzésterápiák, vagy a csakrákkal való folyamatok ezek által egy magasabb energetikai szinten történik a gyógyulás, így olyan élethelyzeteket és szokásokat hagyhatunk magunk mögött, amik nem szolgálják az egészségünket és az életünket, szert tehetünk általuk egy kiegyensúlyozottabb, boldogabb életre.
Szerző: Kurucsai Márta (A szerző cikkei a vedikuspszichologia.com blogban olvashatók.)